Megmértünk egy balesetet, sajnos!

Csapatunk egyik alapító tagja, Balázs komoly baleset vétlen résztvevője volt a 8-as úton. Azonban milyen egy elkötelezett csapattag? Ilyenkor is a munka az első!

Leválogattuk a baleset adatait, amit az utolsó 100 mp-ben mértünk. Érdemes belenézni a feketedobozba.

 

Jól látszik a GPS koordináták alapján a várpalotai helyszín. Két kanyar között található egyenes szakaszon történt az ütközés, egy rosszul időzített előzés következtében.

A helyszín külterületen található, és 90 km/h a megengedett sebesség. A fenti kép alapján elvileg jól belátható egyenes szakaszról van szó, azonban a helyszínen egy emelkedő is van, ahol egy vasúti átjáró kitakar.

Balázs Budapest irányából érkezett 80-90 km/h sebességgel. A domb tetején érte el a csúcssebességet, ami 89.28 km/h volt. Gyakorlatilag a legrosszabb pillanatban találta magát szemben a sávjában egy éppen előző autóval.

Jól látszik az első fékezés, ahol 1 mp alatt lelassul 72 km/h-ra, azonban a szembe jövő autó felé rántotta a kormányt. Itt még volt 4 mp az ütközésig, a korrigálás miatt itt már csak 46 km/h-ra sikerült lelassulnia.

Az ütközés pillanata. A legnagyobb gyorsulás is érte az autó jobb oldalát, amitől az enyhén megpördült.

Szerencsére a balesetben csak könnyebb sérülés történt, bár az egyik utas lába komolyabb ütést kapott, ám mégis azt lehet mondani, szerencsés volta az esemény kimenetele.

A vétkes kocsi mit hibázott?

Abban az autóban öten utaztak, és eleve egy kisebb teljesítményű autó volt. Éppen egy temetésre igyekeztek és bizony majdnem oda is értek. Teljesen rosszul becsülte meg a sofőr az előzéshez neki szükséges szabad úthosszt, és mikor szembesült a vele szembejövő autóval, rossz irányba rántotta a kormányt.

Mi a tanulság?

Ez egy tipikus baleset. Gyenge autó, rossz sofőrrel. Nem tudja mit tud ő, és mit az autója. Ha négy utast visz valaki, számoljon vele, hogy előzéshez hosszabb útszakasz kell neki. Ha nem belátható ez a szakasz, akkor semmiképpen ne kezdjünk előzésbe, mert bármikor jöhet egy piros bogár.

Biztonságos vezetést mindenkinek!

http://mno.hu/kek_hirek/teljes-utzar-a-8-ason-varpalotanal-1180857

Budapest teljes testscannelés alatt

Az ember életében ritkán adatik meg a felfedezés élménye. Kevés ember élheti át, mit jelent valami újat találni. Mostani bejegyzésünk egy ilyen rátalálás örömét osztja meg veletek, a mi szemszögünkből.

 

Akik követik Facebook oldalunkat, már megszokhatták, hogy nem kizárólag a navigációról hallhattok nálunk. Igyekszünk egy ennél mélyebb réteggel is foglalkozni, magával a forgalommal, a közlekedés valós arcával.

Az Egérút dinamikus navigáció „mellékterméke” töménytelen anonim adat Budapest forgalmáról. Eleinte ezeket mi sem tartottuk annyira izgalmasnak, sőt nagyon nem is vizualizáltuk. Célja pusztán annyi volt, hogy a szerverünk ezen adatok alapján gondolkodjon és számoljon nektek egyre pontosabb útvonalakat.

Ebben azonban fél évvel ezelőtt történt egy változás. Bejelentkezett hozzánk egy éppen a BME-n szakdolgozatát író hallgató, hogy volna-e lehetőség a nálunk lévő adatokból kicsit gondolkodni?

Mi természetesen igent mondtunk, lássuk meg, mi lesz. És bizony valami nem várt dolog lett is belőle. Ez kicsit olyan, mint amikor a laborban valaki csak játékból kipróbál valamit, és „véletlenül" rátalál valamire.

Ez történt nálunk is. Elkezdtük a „melléktermékként” nálunk lévő adatokat vizualizálni, méghozzá nem a megszokott napos, hanem hosszabb idősoron nézve. És egyszeriben kaptunk a város forgalmáról egy fura, szívverés szerű diagramot.

 

Talán elsőre nem olyan érdekes. Fura ugyan, de könnyen magyarázható. A hétköznap lassabb, a hétvége gyorsabb. Na és?

 

Az elkészült diagramokat rövid örömködés után félreraktuk, mert azon kívül, hogy jópofa, nem igen tudtunk vele mit kezdeni.

 

De azért csak izgatott minket. Mi a fenét látunk itt? Miért olyan megfogó ez a diagram? Van-e ebben több?

Végül csak elkezdtünk vele dolgozni, és mélyebben megnézni, miből jön össze Budapest szívverése.

Először megnéztük, mi okoz nagy lassulást egész Budapest számára? Hát persze, az árvíz!!!

  

 

Akkor ezek szerint a teljes képre hatnak az egyes események? IGEN!

Szépen lassan rájöttünk, hogy egy röntgenkép van a kezünkben. Méghozzá teljes Budapest, teljes egészének képe. És innen adta magát minden következő lépés.

Bontsuk fel részekre hát a várost, lássuk, mikor mi történik.

Következő lépés az volt, hogy megnézzük, mit okozott az Árpád híd felújítása az egyes szakaszokon? Vagyis kisebb lokális események hatása látszik-e?

 

Most hol tartunk?

Úgy néz ki, van egy nagy képünk a teljes város forgalmáról. Ezen felül látjuk ennek részeit, hogy az egyes főutak forgalmából hogyan áll össze a nagy egész. Még ugyan nem tudjuk a teljes képet vizualizálni, de már tudjuk, hogy megvan.

Van egy lehetőségünk megnézni, hogyan hat az egészre, ha valamely ponton változás történik.

Mire jó ez?

 

Buta hasonlattal, mi most meg tudjuk mondani, hogy a betegnek a lába, vagy a keze törött el? Vagy egyáltalán eltört-e, vagy csak megrándult?

Melyik város forgalma a leghatékonyabb? Mindezt természetesen mérésekre alapozva.

 

Vagyis lesz a kezünkben egy új, eddig nem létező diagnosztikai rendszer, ami releváns képet fog adni egyes városok valós működéséről. Megkereshetjük, és később ki is javíthatjuk a hibás részeket.

Végezetül csatoltam egy képet, ami önmagáért beszél. Ez az első fennmaradt röntgenkép. Nem túl éles, és mai szemmel hagy némi kívánnivalót maga után. De mégis ez az első kép. 

Dobjuk be a törülközőt?

Ezen a héten a navigáció világában mindenki csak egy dologról beszél. Igen, a nagy felvásárlás: 1.3 000 000 000 000 dollár!

Ismerősi körben sorra jöttek a kérdések az ominózus felvásárlás kapcsán, és gondolom titeket is foglalkoztat, mit gondolunk most a saját helyzetünkről.

Mi mit gondolunk erről?
Van-e realitása bárminek ezek után?
A teljes navigációs piacot egyetlen cég fogja uralni?
Ne hagyjuk inkább abba, most már úgyis minden a Google-é?

Azt gondolom, muszáj erre válaszolni, mert az Egérút jövőjét ez a tranzakció mindenképpen befolyásolja.
A következő válaszokat mind az Egérút szemszögéből nézve adom.

Véleményem szerint a potenciális vevők közül a számunkra legszerencsésebb eladás jött össze. A Google amúgy is az ingyenes navigációk piacát 90%-ban uraló cég volt, így legalább nem kell egy újabb szereplővel számolni.

Evidens, hogy azok a hatalmas cégek, akik ebből most kimaradtak, nem fogják feladni, legyen minden egy kézben. Vagy gőzerővel elkezdenek fejleszteni, vagy körülnéznek, kinek van még versenyképes technológiája. A vége így is,  úgy is ugyanaz: ez a fajta technológia felértékelődött. Aki most képes lesz pályára lépni, és tömegesen felhasználókat szerezni, az tud valamit.
Tehát röviden, eszünk ágában nincs pont most abbahagyni. Abszurd módon ez megnyitott számunkra rengeteg kaput, amin igenis át akarunk sétálni.

Igen, pont az 1000-e vagyunk a ma megvett cégnek, de mégis van egy gondolkodásunk, ami egyedi, ami más, ami láthatóan képes teret nyerni, noha most még csak itthon, de holnap már külföldön is.

Őszintén gratulálunk mi is a tulajdonosoknak, alapítóknak, akiknek feltehetően már nem lesznek anyagi gondjaik életükben. De ettől függetlenül mi azért haladnánk tovább az Egérúton.

Miért nincs már fekvő mód???

Mára rengeteg támogatónk és szurkolónk van, aki bizalommal és örömmel tekint a munkánkra, de jogosan kéri, hogy fejlődjünk gyorsabban.

Mi ezzel a helyzet?

Az Egérút csapat küldetése, hogy képes legyen egy jelenleg kialakuló, új üzletágba magyar cégként belépni, és mérhető résztvevővé válni. Ez így mind szép és jó, de mi ennek a realitása? Van egyáltalán ennek bármi esélye?



Az ingyenes dinamikus navigáció egy rendkívül izgalmas és új terület. Nagyon magas belépési küszöbbel, és rendkívül tőkeerős szereplőkkel, mégis ebbe az iparágba szeretne belépni az Egérút csapata.

Egyetlen felhasználót sem érdekel az, hogy melyik társaságnak mekkora a rendelkezésre álló erőforrása, a csapat létszáma, tőkéje. Kizárólag az ingyen letöltött navigáció minősége, funkcionalitása számít.

Ez egyébként így is van rendben, mert nem kell tudnunk, mikor cipőt veszünk, mennyi munka volt annak elkészítése, mi csak kényelmesen hordani akarjuk és kész.

Ezen logika mentén nézzük, most mi velünk a helyzet. Van-e realitása versenyben maradni az Egérút csapatnak a jelenlegi szituációban?

Alapvetően a matematika ellenünk szól. Már rég el kellett volna vérezni, és illett volna eltűnnünk, hogy maradjanak a nagy játékosok.

Akkor mégis, hogy lehet, hogy játékban van még a csapat (és köszöni, de ott is akar maradni)?

Kezdetektől hangsúlyozzuk, hogy fura a gondolkodása a magyaroknak. Mi ezt kívánjuk rendszerünkben érvényesíteni. Miként lehet eltörpülő erőforrásokkal eredményeket elérni és növekedni. 

Izgalmas dolgot csinálunk: van egy erőltetett fejlesztési tervünk, ami a meglévő, korlátozott erőforrásokra épít. Sok elemet tartalmaz év végéig, mind kliens, mind szerver, mind területi, mind térkép oldalon. Úgy képzeljétek el, mint egy összetett tervet, ami minden erőforrást a maximumon használ ki, a növekedés maximalizálása érdekében. Mindezt azzal a gondolattal megcsavarva, hogy mi nem a futottak még kategória akarunk lenni, hanem igenis versenyelőnyt akarunk elérni, bármilyen durván hangzik mindez.

Én azt gondolom, hogy ez egy kiemelkedő teljesítmény lesz abból a szempontból, hogy igenis nem mindig az erő a lényeg, hanem számít az egyének tehetsége, akarata és kitartása, a kiemelkedő alkotása.

Miért nem vonunk be azonnal tőkét, és finanszírozzuk onnan a növekedést?

Természetesen az Egérút életébe is elérkezik előbb-utóbb az a pont, amikor a kockázati tőke megjelenik. Azonban tapasztalatból tudom, nem mindegy, melyik pontban valósul ez meg. Van amíg ennek még nincs realitása, és van, amikor kizárólag túl nagy áldozat árán lenne lehetséges. Ezt - mint minden dolgot - jókor és jól kell csinálni, mert különben nem fog működni. Mi bizony még e pont előtt állunk, és vannak kötelező házi feladataink, amiket jó diákként meg kell csinálnunk. Ezt kell kövese ez a lépés, ami még szintén nem a cél. 

 Vagyis amit fontos, hogy lássatok: van egy tervünk. Haladunk és fejlesztünk. Természetesen lesz benne fekvő mód is, ahogy még sok más is. Nagyon fontos lenne, hogy az a lelkes mag, aki követ és támogat minket már több mint másfél éve, értse és lássa mit miért teszünk.

A végén úgyis kiderül, hogy volt-e ebben a csapatban elég spiritusz? Bizony ezt mi is tudjuk, és számunkra igazán lényeges a végeredmény.  

Ha tehetitek, kövessétek lépéseinket 2013-ban is, mert úgy gondolom lesz pár esemény, amiért megéri.

A-ból B-be?

 Most gondolom mondjátok magatokban, na, ez „érdekes” lesz, még jó, hogy nem olvasom el ezt az unalmas agymenést.

Pedig kivételesen ebben nincs igazatok. Valójában ez az igazán lényeges kérdés, akármilyen furcsának is hangzik.

Hogy miért gondolom mindezt?

Az Egérútnak rengeteg vetülete van, és nehéz megmondani, mi az igazán lényegi, új, érdekes, előremutató, és mi az, ami rárakódott, mint a hagymára a héjak. Mint megszoktátok, folyamatosan fejtjük le ezeket az önmagukban is érdekes héjakat, és időről-időre olvashattok ezekről, abból a szemszögből, ahogy mi látjuk.

Most megpróbálkozom a legnehezebbel, magát a magot próbálom kifejteni.

A-ból B-be.

Elég egyszerűen hangzik, mi lehet ebben érdekes, és pláne mi lehet ebben forradalmi?

Indulunk valahonnan és el akarunk jutni valahova, a lehető leggyorsabban. Ennyi a feladat.

Nosza, nézzük meg ennek a kérésnek, kérdésnek az aspektusait:

Felhasználó vagyok, most indulok, és a kb. 10 km-re lévő célomhoz akarom, hogy elnavigáljon a lehető leggyorsabb úton az Egérút.

Mit kell ehhez tudnia az Egérútnak?

Kell egy nagyon pontos térképi adatbázis, amin lehetőség szerint minden forgalmi szabály és létező út nem csak hogy fentlegyen, de még pontos is legyen. Ha ez nincs, akkor nincs min megtervezni a szóbajöhető, alternatív utakat.

De mivel tudjuk, hogy egy dolog állandó az életben, és ez maga a változás, kell valaki, aki karban is tartja és aktualizálja a térképi adatbázist, lezárásokkal, új utakkal, forgalmi változásokkal, felújításokkal, balesetek okozta teljes útzárakkal.

Kellenek a forgalmi adatok. Ha nem tudjuk, melyik út mennyire járható ebben az időpontban, akkor képtelenek leszünk jó választ adni arra a kérdésre, most melyik a leggyorsabb út számomra?

Ehhez természetesen kellenek felhasználói statisztikák, a rendszer számára emészthető módon, amiket maguk a felhasználók adnak anonim módon.

De mi van, ha éppen nincs minden útról friss adat? Akkor ismerni kell a hisztorikus változásokat, korábbi statisztikákat, elemzéseket az adott útszakaszra. Ugye kezd picit izgalmasabb lenni, és talán most már látszik, mennyire összetett a válasz erre a kérdésre.

És akkor most jön még csak a számítás, ami maga a lényeg. Ezt úgy nevezik: a TERVEZŐ MOTOR! Jól hangzik, nem? Legalábbis olyan tudományosnak tűnik. Na, ő van a hagyma közepén. Ő az, aki a lényeget megvalósítja. Ő fut a szerveren, és nézi át kérdésünkre az összes lehetséges útvonalat, számol a forgalommal, a lezárásokkal, a hisztorikus adatokkal, a térképfrissítésekkel.

Persze, most jönne a lényeg, hogy, hogyan működik. Sajnos, ha ezt leírnám, akkor meg kéne titeket öljelek... Félre a tréfát, ez nagyon száraz matematika. Lényege, hogy egy folyamatosan változó gráfon kell két pont között kiszámolni az összes lehetséges útvonalat, és természetesen mindezt a másodperc tört része alatt. A kiszámolt útvonalak közül a leggyorsabb maga az Egérút!

Remélem, nem volt túl száraz, és érdekes infókat tudtatok meg rólunk.

Jó Egérutakat! A tervező motor legyen veletek!

Van-e új a nap alatt? NINCS!

Tegnap kaptam egy barátomtól egy cikket, mely érdekes fejlesztésről szól, miszerint a gépkocsikban lévő aktív bluetooth detektálásából lehet adott helyen mérni, hogy épp ott milyen a forgalom intenzitása, haladási sebessége.

http://attraktor.blog.hu/2012/12/17/bluetooth_segiti_a_forgalmat

  Én személy szerint nagyon izgalmasnak találtam a gondolatot, bár bevallom, hogy a dolog egyáltalán nem újkeletű. Csak korábban nem bluetooth-t használtak, de forgalmat már figyeltek szenzorok, méghozzá hatalmas volumenben.

1989-ben vége lett a hidegháborúnak, és az akkor még szovjet csapatokat roham tempóban kezdték kivonni Kelet-Európából, így az NDK-ból is. Az USA részéről valós igényként jelent meg, hogy  pontosan szeretnék tudni, hogy a részben vasúton, részben közúton zajló csapatkivonás a valóságban hogyan zajlik.

Maga a probléma elég izgalmas volt, mert egy fél Európányi részt kellett figyelni a nap 24 órájában, és bizony az akkori műhold rendszerek kapacitása még ehhez biztosan kevés volt.

Nagyon érdekes technikai megoldással álltak elő az akkori mérnökök, bár ez mára méltatlanul kicsit a feledés homályába veszett. Minden szóbajöhető út mellé földbe telepített geoszenzorokat és minimális intelligenciát raktak. Ezek a kis mérőegységek felvették és elküldték az elhaladó nehéz konvojok hangját, irányát, és intenzitását. Ha volt találatuk, akkor gyorsan műholdra küldték, és máris volt egy primitív, de megbízható „forgalmi kép” a csapatkivonásokról.

Tehát 89-ben már fél Európa szintjén működött egy szenzorrendszer, persze akkor még nem bluetooth figyelte. Én üdvözlöm, hogy most újra feltalálták. Persze jó kérdés, mire lesznek jók ezek az adatok, és ki fogja ennek kiépítését finanszírozni, most már nagyobb sűrűségben? Modjuk egy dinamikus navigáció tudná használni a szenzorokból nyert forgalmi adatokat. Ki tudja?

Jó Egérutakat!